Artist statement

A festészetnek köszönhetően olyan belső terek nyílnak meg számomra, ahol a látható és a láthatatlan egyszerre válik érzékelhetővé. 

Alkotói utam korábbi szakaszaiban a melankólia, majd a transzmelankólia képi világán keresztül boncolgattam a létezés értelmét és ellentmondásait. Az utóbbi időben azonban festészetem fokozatosan elmozdult egy letisztultabb, csendesebb vizuális nyelv felé. Nem a kérdéseim változtak meg, hanem az a festői nyelv, amelyen ezekről beszélek.

A visszafogott formák, az elcsendesedett tónusok, a finom átmenetek és a jelzésszerű figurális elemek olyan képi egyensúlyt keresnek, amelyben a néző saját belső tapasztalata is megszólalhat. Nem lezárt jelentéseket ábrázolok, hanem nyitott képi helyzeteket, amelyek minden találkozáskor új értelmet nyernek.

Képeimet szakrális paradoxonok hatják át, a mulandóság és az örökkévalóság, a törékenység és a méltóság, a hiány és a teljesség számomra ugyanannak a valóságnak a különböző megnyilvánulásai. Festészetem a kibékíthetetlen ellentétek belső egyensúlyát igyekszik megteremteni, amelyben mindezek egyszerre lehetnek jelen.

A hagyományból kiindulva, élő párbeszédben alakítom a szellemi örökséget kortárs tapasztalattá. Első mesteremnek néhai nagybátyámat, Gerlóczy Gedeont tekintem. Tőle nem csupán a művészet szeretetét kaptam örökül, hanem azt a meggyőződést is, hogy a festészet mindenekelőtt szellemi felelősség. Ezt az örökséget követve már tízéves koromban Szabados Árpád GYIK Műhelyébe kerültem, ahol volt szerencsém az alkotás alapvető technikai és szemléleti alapjait elsajátítani. 

Festményeim nem kizárólag a fizikai világ lenyomatai, hanem "belső tájképek": a létezés rétegeinek láthatóvá tétele, amelyekben a néző saját emlékeivel, kérdéseivel, belső csendjével vagy viharaival találkozik. A mű ebben a találkozásban válik teljessé.